,,A halál nem túl nagy fenyegetés egy igazi harcosnak. De foszd meg az embert asszonyától, gyerekétől, a barátaitól, a kardjától... ez az igazi büntetés." - Charlotte Snow
A kéz a papírok közé szántott, Effie ujjai pedig ráleltek az összehajtogatott cetlire, melyet szétfejtett és lélegzetét visszafojtva olvasta el a takaros betűket, melyek földöntúli nevet alkottak: Neo'lla Chanté.
- A Nyolcadik Körzet női kiválasztottja pedig... Neo'lla Chanté! Neo'lla, kérlek fáradj ide közénk! - kezdte Effie Trinket mosolyogva, minden egyes magánhangzót erőteljesen kiejtve, aztán, mikor a lány előlépett a sorok közül megrökönyödve ismerte fel. Corolianus Snow negyedszülött lánya, Charlotte menetelt az emberek nyíló tumultusában. Megvan az oly régóta kutatott, szökött kapitóliumi gyermek. Nevet változtatott és a Nyolcadikba menekült, az összes békeőrnek egy szó jutott eszébe róla: ravasz.
Neo már tudta, érezte, hogy Effie Trinket felismerte. Eltűrt egy barna tincset az arcából és az egyenöltözetét igazgatva lépett fel a pódiumra. A vattahajú nő a kamerákba biccentett, mire a fehér kezeslábasba bújtatott őrökből kettő kivált. Fülükben szólt a parancs, azonnal el kell hurcolniuk a lányt. Néhány erőteljes marok szorult a karjai köré, esély sem volt rá, hogy meg fogják tapsolni. Mindenféle kérdés nélkül berángatták a mögöttük magasodó épületbe és egy székre lökték.
- További utasításig itt maradsz, Kicsikém... - morogta a szemeibe egy őr és lefejtette a maszkot az arcáról, s előtűnt alóla erőltetetten színes ábrázata.
- Cinna... - ismerte fel hirtelen az elnök megmaradt gyermeke a nevelőjét és tágra nyílt szemekkel döntötte hátra a fejét a támlára. - Miért kellett behozni? Apa is tudja! Nagyon jól! Tudja, hogy indulni fogok. Amúgy is, te eddig bazári majmokat öltöztettél, mi ez a szerkó? Még egy utolsó kérdés: Apám tavaly megöletett, akkor mizu van?
Hangereje fokozatosan emelkedett, Cinna pedig apró mosolyt eresztett meg, egy pillanatra lenémította az adóvevőjét és a lány elő guggolt.
- Segítek, hogy bejuss az Arénába. Éppen itt az ideje, hogy egy igazi Hivatásos mutassa meg nekik.
- Nem azért akarok jelentkezni, hogy keménykedjek, Cinna - közölte vele halkan Neo és a hajába túrt. - Csak anya miatt.
- Jaj, hát persze, persze, hogy miatta. - Bólogatott hevesen a férfi, majd visszaállította a kapcsolatát a Kapitóliummal és kisétált.
Charlotte mély levegőt vett és lehunyta a szemeit, felkészült a mindent elsöprő üvöltésre, de azért az apja hangereje mégis sértette a fülét. A bársonyos orgánumú Corolianus Snow sosem kiabált különösen, de Lotte mindig kihozta ezt belőle, ahogyan a - mára már - halott nővére is.
- Mégis hogy gondoltad? - szakadt ki Snow tüdejéből a dübörgő erejű kérdés, s az aggnak a halántékát kellett masszíroznia idegességében. Földkábel méretű ér dagadt a homlokán és a nyakán elfojtott dühe miatt. - Túléltél már egyet, de egy Nagy Mészárlást nem tudnál! Fogd már fel, az Istenért, Charlotte! Onnan csak egy Hivatásos kerülne ki élve!
Pattogtak belőle a szavak, fogai, akár egy csapda zárultak össze minden szó végén, szeme lángolt az indulattól, gégéje ropogott az erőfeszítéstől, félrehajolt és jókora véres folttal ajándékozta meg a kezében lévő zsebkendőt.
- Hivatásos vagyok! - az ifjabbik Snow hangja erőteljes tőrként hatolt a hideg levegőbe és apja mellkasának egyenest a közepébe talált. - Annak neveltek fel a tudtod nélkül, ne próbálj visszatartani!
Ez megtette a hatását, csend telepedett a teremre, majd percekkel később szólalt meg az elnök.
- Nincs mese, nyakatekert egy játék lesz a mostani. - kacarászott szórakozottan és metsző tekintetét a lányára emelte, megköszörülte a torkát, mire némi vér csörgedezett le az állán, s megrázta a fejét. - Te pedig? Nézheted, ahogyan meghalnak.
Neo'lla Chanté hirtelen élénkült fel, mire apja kiegyenesedett és az ajtóból még néhány mondatot ejtett ki a száján.
- Természetesen a Palotában. A szobádba zárva. Helyetted majd beküldöm azt... azt az őrült kis vörös lányt.
- Annie Crestára gondolsz? - kérdezte komoran, mire az apja csak tovább kacarászva kivonult az épületből, s egyedül az ajtó csapódását hagyta maga után.
- A Nyolcadik Körzet női kiválasztottja pedig... Neo'lla Chanté! Neo'lla, kérlek fáradj ide közénk! - kezdte Effie Trinket mosolyogva, minden egyes magánhangzót erőteljesen kiejtve, aztán, mikor a lány előlépett a sorok közül megrökönyödve ismerte fel. Corolianus Snow negyedszülött lánya, Charlotte menetelt az emberek nyíló tumultusában. Megvan az oly régóta kutatott, szökött kapitóliumi gyermek. Nevet változtatott és a Nyolcadikba menekült, az összes békeőrnek egy szó jutott eszébe róla: ravasz.
Neo már tudta, érezte, hogy Effie Trinket felismerte. Eltűrt egy barna tincset az arcából és az egyenöltözetét igazgatva lépett fel a pódiumra. A vattahajú nő a kamerákba biccentett, mire a fehér kezeslábasba bújtatott őrökből kettő kivált. Fülükben szólt a parancs, azonnal el kell hurcolniuk a lányt. Néhány erőteljes marok szorult a karjai köré, esély sem volt rá, hogy meg fogják tapsolni. Mindenféle kérdés nélkül berángatták a mögöttük magasodó épületbe és egy székre lökték.
- További utasításig itt maradsz, Kicsikém... - morogta a szemeibe egy őr és lefejtette a maszkot az arcáról, s előtűnt alóla erőltetetten színes ábrázata.
- Cinna... - ismerte fel hirtelen az elnök megmaradt gyermeke a nevelőjét és tágra nyílt szemekkel döntötte hátra a fejét a támlára. - Miért kellett behozni? Apa is tudja! Nagyon jól! Tudja, hogy indulni fogok. Amúgy is, te eddig bazári majmokat öltöztettél, mi ez a szerkó? Még egy utolsó kérdés: Apám tavaly megöletett, akkor mizu van?
Hangereje fokozatosan emelkedett, Cinna pedig apró mosolyt eresztett meg, egy pillanatra lenémította az adóvevőjét és a lány elő guggolt.
- Segítek, hogy bejuss az Arénába. Éppen itt az ideje, hogy egy igazi Hivatásos mutassa meg nekik.
- Nem azért akarok jelentkezni, hogy keménykedjek, Cinna - közölte vele halkan Neo és a hajába túrt. - Csak anya miatt.
- Jaj, hát persze, persze, hogy miatta. - Bólogatott hevesen a férfi, majd visszaállította a kapcsolatát a Kapitóliummal és kisétált.
Charlotte mély levegőt vett és lehunyta a szemeit, felkészült a mindent elsöprő üvöltésre, de azért az apja hangereje mégis sértette a fülét. A bársonyos orgánumú Corolianus Snow sosem kiabált különösen, de Lotte mindig kihozta ezt belőle, ahogyan a - mára már - halott nővére is.
- Mégis hogy gondoltad? - szakadt ki Snow tüdejéből a dübörgő erejű kérdés, s az aggnak a halántékát kellett masszíroznia idegességében. Földkábel méretű ér dagadt a homlokán és a nyakán elfojtott dühe miatt. - Túléltél már egyet, de egy Nagy Mészárlást nem tudnál! Fogd már fel, az Istenért, Charlotte! Onnan csak egy Hivatásos kerülne ki élve!
Pattogtak belőle a szavak, fogai, akár egy csapda zárultak össze minden szó végén, szeme lángolt az indulattól, gégéje ropogott az erőfeszítéstől, félrehajolt és jókora véres folttal ajándékozta meg a kezében lévő zsebkendőt.
- Hivatásos vagyok! - az ifjabbik Snow hangja erőteljes tőrként hatolt a hideg levegőbe és apja mellkasának egyenest a közepébe talált. - Annak neveltek fel a tudtod nélkül, ne próbálj visszatartani!
Ez megtette a hatását, csend telepedett a teremre, majd percekkel később szólalt meg az elnök.
- Nincs mese, nyakatekert egy játék lesz a mostani. - kacarászott szórakozottan és metsző tekintetét a lányára emelte, megköszörülte a torkát, mire némi vér csörgedezett le az állán, s megrázta a fejét. - Te pedig? Nézheted, ahogyan meghalnak.
Neo'lla Chanté hirtelen élénkült fel, mire apja kiegyenesedett és az ajtóból még néhány mondatot ejtett ki a száján.
- Természetesen a Palotában. A szobádba zárva. Helyetted majd beküldöm azt... azt az őrült kis vörös lányt.
- Annie Crestára gondolsz? - kérdezte komoran, mire az apja csak tovább kacarászva kivonult az épületből, s egyedül az ajtó csapódását hagyta maga után.
ÚÚHÚÚÚÚ :'3 Tök jó, hogy én már tudom egy kicsit a cselekményt... de nagyon jó az egésznek az előkészítése :')
VálaszTörlés